2009. január 18., vasárnap
P.m
Gyulolom... Ez esetben leginkabb magamat. Amiert meg mindig erdekel. Amiert meg mindig sokszor eszembe jut. Es meg faj. Masfel ev utan is faj. H nincs itt. H eltunt. H itt hagyott. Par napja volt 2 eve, h ismerem. Ismerem? Hahaha. Lehet, h sosem ismertem. Mert en nem ilyennek ismertem. Nem gondoltam volna, h ilyen. De meg mindig kell. Meg mindig mennek. Es neha gyulolom. Amiert ilyen. De leginkabb a tehetetlenseget. H nem tudok mit tenni. Es h egy baromsag miatt alakult igy minden, ahogy. Es meg mindig... Kell. Es egy barom vagyok, h egyaltalan gondolok ra. Tudom, felejtsem el. Egy barom vagyok, amiert rola irok itt. Igen, tenyleg barom vagyok. De ezen a teren soha nem tudtam taktikazni. Hosszu tavon legalabbis nem. Rohogjetek, ussetek, csinaljatok amit akartok. Akkor is ilyen vagyok. Es ilyen is maradok. Hianyzik...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése