------

"Rohanj hozzám, de csak hozzám
Ne hozz semmit csak magad
Nem vagy álom, nem vagy emlék
Nem vagy elfelejtett gondolat
Hagyd az ajtót tárva-nyitva
Rohanj hozzám hogy már lássalak
Vedd könnyen ami nehéz nekem
Tedd többé ami kevés nekem

Ölelj engem erősebben
Bűvös karodban vágy éget el
Rohanj hozzám, de csak hozzám
Ne szaladj el tőlem hirtelen...."




"Messzire nézett a szemem,
És fülem mindent hallani vélt
Kinyílt előttem a végtelen
Én is megnyílok valakiért.

Mit ér nagysága a hegynek?
Ha nem látja senki csúcsait,
Ha elvész értéke a kegynek,
Ha az én, és a vágy szétszakít?

Megnyílok hát, leomlok, mint a hegy,
Hogy mindenki bejárhassa romjaim,
De mit ér az, amiért a küzdés nem megy?
Ha ünneplőm lesz, széttépett rongyaim?

Mit ér ha leomlok, kegytelen a porba?
Ha nem vagyok hegy, már csak a rom?
Mit ér, ha szétkapkodják köveim sorra,
Ha bánatom a kövekbe takarom?

Kinyílt előttem a végtelen
Én is megnyílok valakiért.
Nem leszek elérhetetlen
És elér majd, az, aki ért."