2008. december 26., péntek

------

Igaza van. De utalom, h szinte mindig igaza van. Olyankor is, amikor nem kene. Amikor az o igazsaga nem jo. Amikor az en igazsagom a kedvezobb. Amikor, amikor... De nem kimel. Az o igazsaga a valodi igazsag. Merth van ilyen. Persze, h van. Mindenkinek megvan a sajat igazsaga. Es van egy egyetemes igazsag is. Talan. Csak ezt nehez megtalalni. O ezt kepviselte. Most. Es talan sokszor. Nem hulye. Ezert is vonzott. Tobbek kozott. Most nem tudom mi van. Szeretnek erzeketlen lenni. Csak a celjaimnak elni. Az erzelmeket kizarni. Masokra kevesbe figyelni. Szogesdrotot magam kore vonni. Es csak menni, menni elore. Soha nem nezni hatra. Oldalra sem. Csak elore. Felszinesnek lenni. De legalabbis soha nem belebonyolodni semmilyen emberi kapcsolatba. Szep lenne. Es csodalom azokat, akik ilyenek. Szeretem a kozonyt. A fasultsagot is neha. Szeretem azt, ha nem tud ram hatni senki es semmi. Jo, mert nem erzel. Nem faj. Csak vagy. Ha machetevel kaszaboljak a szivedet, nem erzed. Csak nezed uveges tekintettel, ahogy lehullanak a darabjai, es folyik belole a ver. De nem erdekel. Nem erzed. Neked mindegy. Mas foglalkoztat. Vagy egyszeruen semmi sem. Elkaphatnad a kezet annak, aki kaszabol. De ennek sem latod ertelmet. Hadd csinalja. Ugysem erzed. A latvany talan nem a legszebb, de mar ez sem zavar. Beletorodtel. Feloled ki is tepheti. Ugysem kell mar. "Minek is, barmit is, e kis idore..." Nem szeretem. Probalom elhinni. Hogy engem valojaban nem is erdekel. Ugysem lehet tobb es mas, akkor miert erdekelne? Csak egy pasi. Atlagos. Bizonyos dolgokban nagyon is tipikus. Es nem erdekel. Mondogatom. Egymas utan. Aztan feladom. Feladom a harcot onmagammal. Nem megy. Nem megy az onamitas. Felesleges. Csak magamat probalom becsapni. Kulonleges. Nagyon. Erdekel. Nagyon. Szeretem. Valahogy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése